Tudod, hogy a GDP hány százalékát viszi el?

Tudod, hogy a GDP hány százalékát viszi el?
Sínen a magyar gazdaság! Miféle válság?

2006.08.04 14:31:37

Tudod, hogy a GDP hány százalékát viszi el?

igen. 98-ban nagyjából a GDP 13-14%-át fordítottunk adósságtörlesztésre, 2002-ben nagyjából 4%-át, és ha maradt volna a fideszkormány, idén 2% alatt lenne az arány (nem pedig 5%).

A rendszer struktúrális okokból adósodik el.
Magyarországon kétféle embertípus van. Olyan, aki dolgozik, és adócsökkentésben érdekelt, és olyan, aki nem dolgozik, és támogatás-növelésben érdekelt.
Egy nullszaldós költségvetés csak egymás rovására tudja kielégíteni ezeket az igényeket, és mivel már egy ideje többen vannak akik nem dolgoznak, az ő támogatás-igényüket nem lehet fedezni az adózás elől menekülő dolgozók befizetéseivel. Ha ebben a helyzetben elvennék a nem-dolgozók támogatásait, azok rögtön megbuktatnák a kormányt, illetve nem baloldali kormányra szavaznának. Tehát a nem-dolgozók számszerű többségének a fenntartásához elengedhetetlenül szükség van a magas adók fenntartására (amivel csökkentik a munkavállalók számát) illetve hiteleket felvenni, amiből eltarthatják a nem-dolgozókat.
Akkor fog megszűnni az államháztartás eladósodása, amikor megszűnik a nem-dolgozók számszerű többsége, nem ők döntik el a választokon, hogy mekkorák legyenek az adók és a támogatások...

Mert ha kértek volna adósság könnyítést / átütemezést. azt a "privatizációs maszlagot" msz. potom pénzért, ingyen nem rabolhatták volna le az országot, s akkor most nem jutottunk volna ilyen kilátástalan helyzetbe. /no látod, ez az, amiért min. tíz év szigorítottat érdemelnének a "szegedi csillagban" /

Képzeld magad egy hitelező helyébe: az adós, aki évek óta mutogatja a dokumentumokat, hogy milyen óriási beruházásokat hajtott végre a tőled felvett hitelekből, egyszer csak besomfordál az ajtón, hogy valójában végig hazudott, és nem is beruházásra hanem fogyasztásra vette fel a hiteleket. Így aztán nincsenek gyárak, amelyek elkezdenének termelni, nincs miből törleszteni. Légy szíves elengedni neki a tartozását.

Ez volt a helyzet 1990. májusban. Január és áprlis között már csak az MNB aranytartalékok eladásából tudta törleszteni az adósságot a kormány.

"Tessék, akkor magyarázd meg, miért nem kértünk adósság könnyítést/átütemezést?"
Soros György azt állítja, hogy a néhai Antall József miniszterelnök lelkén szárad, amiért Magyarország külföldi adósságát nem sikerült rendezni. A következőket nyilatkozta erről Soros: “Az első szabad választás előkészületei szakaszában volt egy történelmi pillanat, amikor a külföldi hitelezők készek lettek volna bizonyos ésszerű engedményre, könnyítésre. Ezt a soha vissza nem térő lehetőséget azonban elszalasztották.” Soros ,,A globális kapitalizmus válsága" című, könyvében megerősítette a fentieket: ,,Magyarországon például az első demokratikus választások ragyogó alkalmat teremtettek volna arra, hogy a múltban felvett adósságokat és az új kormány által felvállalt kötelezettségeket elkülönítsék egymástól. Én támogattam volna ezt a tervet, ám Antall József, a későbbi miniszterelnök ellenezte, nem volt hajlandó ujjat húzni Németországgal, Magyarország legnagyobb hitelezőjével." Antall József a Parlamentben válaszolt Soros György nyilatkozatára: “A vád nem igaz. Soros György javaslatát sem a kiszemelt bankok, sem az SZDSZ nem támogatta, ezért bukott meg az általa említett lehetőség.” Egyik vezető újságíró ennél súlyosabb vádakkal is illeti a megboldogult miniszterelnököt. Szerinte Soros György annyira jót akart Magyarországnak, hogy legalább nyolcszor próbált kihallgatást kérni Antall Józseftől, aki nem fogadta. Emlékszik egy mondatára: “Nehogy már egy zsidótól fogadjunk el tanácsot és segítséget!”
Az adósság- elengedés vélt, vagy valódi lehetőségéről szólva érdemes Csoóri Sándor 1994-ben megjelent esszéjére is utalni, amelyben leírja találkozását az MDF Bem-rakparti székházában Antall Józseffel, akit akkor már megválasztottak, de még nem neveztek ki miniszterelnöknek. Antall halottsápadtam mondta el Csoóri Sándornak, hogy most jön egy tárgyalásról, ahol néhány nemzetközi bankár közölte vele, hogy valamennyi Magyarországon befektetett pénzét kivonja az országból, ha a feltételeiket nem teljesíti. Ezután már nem volt szó az államosított tulajdonnak az eredeti tulajdonosok részére történő visszaadásáról, a reprivatizációról, hanem csak privatizációról, amelyről ma már tudjuk, hogy a közvagyon mélyen áron aluli kiárusítását jelentette. Az adósságkönnyítés elérése helyébe pedig az adósságszolgálat minden áron történő teljesítése lépett.




Szembe kell nézni azzal, hogy a hiányt úgy lehet megszünteni, ha a kormányzat nem költ többet, mint ami bevétele van. Ez ilyen egyszerű.

Az Állam központi bankja az MNB, ugyebár. Egy "nagyszerűnek" mondható 1991-es TV-nek köszönhetően a Komány megtiltotta magának a pénzkibocsátás lehetőségét - nem tudom, miért, nem értek hozzá...

Szóval azért van pénzhiány, mert ez a nagyszerű manőver elintézte, hgoy csak úgy lehessen pénzt kibocsátani, hogy külföldről kelljen ehhez hitelt felvenni... Gratulálok hozzá.

Mondok egy példát, miért lenne jó, ha az állam bocsáthatna ki pénzt - és vonhatna vissza: autópálya építésnél kibocsátja a megfelelő mennyiségű jelet, amikor kész a pálya, az állam adó formájában visszaveszi a pénzt és kivonja a forgalomból.

Kár jönni most azzal, hogy háp-háp a plusz pénz inflációt gerjeszt, mert most mondtam, hogy miért nem - pl No- ban az autópályákat így építették...




A gyenge forint százmilliárdokkal növelte az államadósságot

Június végén 14 432 ezer milliárd forintra rúgott a központi költségvetés adóssága, január és június között 1667 milliárd forinttal nőtt az állomány – derül ki a Pénzügyminisztérium adataiból. A forint gyengülése miatt 461 milliárd forinttal emelkedett a devizaadósság, amely összesen 4496 milliárd forintra rúgott.



Lehet, hogy rosszul tudom, de mintha már megkezdte volna a működését az iráni olajtőzsde.
Eddig nem döntötte be a dollárt, az USA államkötvényeit továbbra is veszik, sőt, naponta kb. 2-3milliárd USD "új" hiányt finanszíroz így a világ többi része.

Van egy összeesküvés-elméletem erre: sztm azért ment oda az USA, mert a magántulajdonban lévő FED-je ugye korlátlanul bocsáthat ki $ a világba, amit mindenhol elfogadnak. Igen ám, de a $-nak mi a fedezete? Az olaj...

Vagyis hogy fenntartsa a $ hegemóniáját az USA, a kőolajra rá kell tennie a kezét - ha nem teszi, nem tudja a $-ját fenntartani.

De máshonnan is meg lehet közelíteni a kérdést: mi lenne, ha a pl a vízautót mindenki elérhetné? Tiszta, környezetbarát technológia, korlátlan hajtóanyaggal.

Ezt nem szabad hagyni, olajfüggőségben kell tartani a világot - némileg ellenáll ennek Brazília és Svédország, akik nem 100%-ban kőolajfüggők. Gondolj bele, ha senki sem venné, vagy mondjuk csak a felére esne vissza a kőolaj iránti igény, az beborítaná az olajtőzsdéket és a $-t. Senki sem akarná $-ban tartani a pénzét, kész csőd lenne az USA számára...

---------------------------------------------
1985-ben Ausztráliában halálos balesetet szenvedett egy magyar származású férfi. A sírba vitte magával a víz, mint hajtóanyagként való felhasználásának a tudását.

Furcsa, nem?

Nem furcsa az sem, senki számára, hogy Rudolf Diesel motorja a párizsi világkiállításon mogyoróolajjal üzemelt és nem gázolajjal? Nem furcsa, hogy pl a Volvo egyik új fejlesztésű autója 5(!) féle üzemanyaggal is képes működni? Valahogy mégsem ezek terjednek el. Na vajon, miért?

De megyek tovább: a Tesla Industries készített egy autót nemrégiben, ami árammal üzemel, végsebessége 210km/h és egy feltöltéssel 400km-t tud megtenni - hálózatról 3,5 óra kell a teljes feltöltésig. Ennek az elterjedését is évtizedek múlva várják...


Ne gondold, ő a maga szintjén ügyesen taktikázott. De gyakorlatilag abból tollasodott meg, hogy a megfelelő helyen és időben a megfelelő seggeket "ápolta". Jó kapcsolati tőkét halmozott fel a KISZ hattyúdala közepette. Ügyes, szerencsés, és végtelenül gátlástalan.
A baj az, hogy egy országnál ez nem működik. Ha jó beszélőkével és fondorlattal én megszerzek minden üzletet előled, és szépen megtollasodok rajta, miközben Te éhenhalsz, akkor az egy sikeres és jó stratégia lehet az én szempontomból, de össztársadalmilag ez egy nullszaldós játék. Azt nyerem, amit Te buksz, és a mindenféle seftes, ingatlankereskedős-befektetős sumákságok zöme erről szól. Ahogy általában a tőzsde is. Kóka vagyonának zöme is az a pénz, amit a dotcomlufi kidurranásakor a befektetők vesztettek.
De egy ország így nem működik, márpedig így működtetik. Tisztes átgondolás és más profilra állítás helyett ide-oda csoportosítgatás zajlik. Az ország a jövedelmi lehetőségei felett költ, és ezt a belső, elégtelen jövedelem toligatásával próbálják orvosolni, ahelyett, hogy érdemben csökkentenék a kiadásokat, párhuzamosan olyan lépésekkel, amely növeli a jövedelemtermelő képességet. Sőt, a mostani lépések ezt csökkenteni fogják. És ha a vérhatóan rossz mutatók után kapkodás és további emelések lesznek - akkor valóban csődpályára kerülhet az ország.



Az AUDI a legnagyobb ezen a téren. És erre a gigantikus, egész évre kb: 5 milliárd eurós árbevételre tavaly 300 millió eurós volt a nyereségük, vagyis az árbevétel kb: 6 százaléka. Miközben gyártanak. De ez sem kis pénz, és persze foglalkoztatnak egy kisvárosnyi dolgozót. Ezért fontosak is, de a versenyszféra kb: 2 millió foglalkoztatottjának elsöprő többsége, legalább kétharmada kisvállalkozásoknál vagy önfoglalkoztatóként dolgozik.


Érdekes, hogy Fletóék még a módszereiken sem változtatnak. Emlékezzünk vissza mi történt 1954-ben. 1954-ben, amíg Nagy Imre a krimi-félszigeten nyaralt, a párt gazdaságpolitikai bizottsága összeült, megvizsgálta a kialakult helyzetet, és a következőket állapította meg: az ország nem engedheti meg magának a munkásosztály tizenöt százalékos életszínvonal emelését. Csak emlékeztetek, ekkor kötelező volt a békekölcsön jegyzése, az emberek az élelmiszert jegyre vásárolták, a padlássöprés tartotta rettegésben az országot, s édesanyáink már előző este sorban ültek az üzletek előtt, hátha másnap reggel jut nekik valamiféle, meghatározhatatlan minőségű húsmaradvány. S ekkor állapították meg Rákosi Mátyásék, hogy a nép nagy lábon él, túlságosan is jól megy a sora. Rögtön meg is lelték a valódi megoldást: 1955-ben, a társadalombiztosítástól 290 millió, a sport támogatásából 74 millió, a napközi otthonok és bölcsődék keretéből 34 millió, a védőétel juttatásból 40 millió, a nyugdíj reform révén 300 millió, az utazási kedvezmény csökkentésével 100 millió forintot kell elvonni.
A hivatalokban „racionalizálási” programot kell végre hajtani, a felduzzadt állami, ipari- és kereskedelmi apparátus létszámát nagy mértékben kell csökkenteni.
Ezen kívül utasítást adtak a parasztság adóinak 600 millió, és a helyi adóknak 200 millió forinttal történő növelésére.
Gondoljuk el, a II. világháborús bombázások miatt romokban heverő Budán, az erős forint időszakában, 3 millió forintba került a porba hullt Batthiány-tér és környéke- a mai vásárcsarnokkal együtt- felújítása, újjá építése. A Rákosi által elrendelt teljes elvonás akkori értéke meghaladja az egymilliárd forintot, ami mai értéken számítva, igencsak szerény becslések mellett is, másfélezer milliárd forint. A Rákosi-féle megszorító intézkedések 11 százalékkal csökkentették akkor a reálbéreket. A végeredmény ismert. Rákosit, reformjai miatt, két év múltán, elcsapták pártfőnöki beosztásából. Igaz, az akkori pártsajtóban szó sincs elcsapásról, a kozmetikázott hír az alábbiak szerint jelent meg: Rákosi lemond (1956. júl.18.)