Sínen a magyar gazdaság! Miféle válság?

2007.05.08 18:37:46

a kedvenc téma, a reform. Amíg a GDP 0.9%-at költjük kutatásra, k+f- re akkor mégis mit vársz? Lesznek súlyponti iskolák "aktív osztályokkal" a többi iskola meg "krónikus" osztályokkal?

Több országban attól sikeres az oktatás, hogy a gyerekek délutáni foglalkoztatását is részben átveszi az iskola. Akkor nem lődörögnek, kicsit jobban irányba vannak állítva.


"vagy nincs idejük, vagy le vannak terhelve a megélhetéssel,..."

na igen. ismerős érvek, hallottam már jó sokszor. persze erre csak azt lehet mondani, hogy régen sem volt jobb, akinek nincs ideje a gyerekre, az ne vállaljon gyereket.

"Próbáljuk már megérteni azt, hogy a népesség összegét kell emelni ahhoz, hogy ebben a posztindusztrialis világban az ország talpon maradhasson."

igen, de ennek az a módja, hogy a közoktatást kell olyan irányba reformálni (*), hogy az ehhez szükséges tudással és képességekkel a fiatal korosztályokat felruházzuk, nem pedig a felsőoktatás elárasztani az oda nem való emberekkel. ha a felsőoktatásra rászabadítod az adott korosztály nagy részét, akkor nem a korosztály tudása fog nőni, hanem a felsőoktatás színvonala fog csökkenni. mint ez történt nálunk is.

(*) ez egy nagyon komplex témakör, egy szóval akartam megfogalmazni, hogy a közoktatásban most már tényleg gyökeres változásokra lenne szükség. mert ilyen eddig nem volt.

"Azért nem motiváltak, mert nem tudnak dönteni, hogy mi a fontos, mi a játék, mi a tudás, mi a tanulás, mire van szükségük, mi jó, mi rossz,"

vagyis: mert otthon a család nem motiválja őket, és nem tanítja meg őket ezekre a dolgokra.

Ezért azt gondolom, hogy amennyiben motiváltak lennének a tanulásban,
Azért nem motiváltak, mert nem tudnak dönteni, hogy mi a fontos, mi a játék, mi a tudás, mi a tanulás, mire van szükségük, mi jó, mi rossz, ... Ez az általános "zavarodottság" megnyilvánulása. Legyünk szintek. A legtöbb felnőtt sem képes magát szisztematikusan továbbkepézni.


Nézd, az biztos, hogy rengeteg információ és inger éri őket. Az is biztos hogy simán elsajátítják olyan eszközök kezelését, amit sok 50-60 éves embernek igen nehéz feladat. Azért teszik ezt, mert érdekli őket, mert szükségük van rá.
Ezért azt gondolom, hogy amennyiben motiváltak lennének a tanulásban, akkor azzal sem lenne különösebb gondja a nagy átlagnak. Csak értelmes dolgokat és érdekesen, jól kell tanítani.
Ez az egész persze valóban off lenne, ha nem az lenne az egyetlen értelmes kitörési pontunk – tőke, nyersanyagkincs egyebek híján-, hogy jól képzett emberkéket bocsátunk ki szakmányban, mindenféle képzettségi szinten.

a baj elsősorban a rendszerrel van,
Mit nevezel itt rendszernek? A gyerekek nyilván egészen más körülmények között nőnek fel, mint 50, vagy 100 éve. Ebből fakad, hogy felnövésük alatt sokkal több más jellegű ingert kapnak.
De ez alapvetően nem a tanárok, vagy az oktatási rendszer hibája, hanem a technológiai fejlődés következménye.
Mivel az emberiség ismeretanyaga 10 évenként megduplázódik, azért pl. az utóbbi 40 év alatt az 16-szorozodott.
16-szor annyi információból nyilván nehezebb azt kiválasztani, ami a gyereknek kell.
Mivel minden gyereknek mást kellene adagolni.
Azonkívül nyilvánvaló, hogy az oktatási rendszer is szerepet játszik. De abban is a délutáni foglalkoztatást (vagy nem foglalkoztatást) tartom az egyik legfontosabb elemnek.

Oktatás: 2001-ben jelent meg egy nagy tanulmány a magyar oktatásról (alap-középszintű), sok követéses vizsgáltattak, miegymás. Azt rémlem, hogy Mérleg sorozat (legalábbis tipora nézve). Érdemes megnézni.
Dióhajban a leromlás már a régóta megy, csupán a folyamatok katalizálódtak a rendszerváltás óta.




Én sz. szerint ismerek olyan erasmusost, aki profitált a dologból - kinti ismeretség, akikhez többször kijárt látogatni, most már alig van itthon. Vagyis t. kép a dolog arról is szól, ami az egyetemi élet: kapcsolatok.
Mellesleg sajna az Erasmus ált. csókosoknak ment a tanszékeken belül.


a baj nem a gyerekkel van. a baj

elsősorban a rendszerrel van,
másodsorban a szülővel, aki nem foglalkozik a gyerekkel : "dolgozni kell, nincs rá időm"
harmadsorban meg a rugalmatlan tanári karral.

ma hallottam, hogy a matematika érettségi középszint nem is feladatmegoldásról szól, hanem definíciók leírásából. ha ott sem vár el a közoktatás kreativitást és önállóságot, hanem a bemagolt tudást kéri vissza, akkor min csodálkozunk?
az a vicc, hogy manapság egy szövegértéses feladat is komoly nehézséget jelent, mert abszolút az ellenkezőjére szocializál az iskola. dacára annak hogy magyar bálint- ék az ellenkezőjét hirdették, sikerült egy még inkább benyalt tudásra és tekintélytiszteletre épülő rendszert összehozniuk (1 lépés előre, 2 hátra), mint a példa is mutatja.
az oktatási rendszer reformját elkezdeni a tanárképzésnél kell. egy gyökeres tanárképzési reform nélkül nincs oktatási reform.

A fö baj a gyerekekkel manapság, hogy a figyelmük megoszlik, nem tudnak egy dologra koncentrálni, módszeresen tanulni.
Nem hiszem, hogy egy gyakorlott matektanáron kifognának a tanulok.
A baj a figyelem szétszóródása (PC- játékok, TV, meg ezer egyéb figyelemelterelő dolog). A gyerekek nem tudjak a rengeteg információból kiválogatni, hogy mire is van szükségük. Ezért mindenből elraktároznak egy kicsit. És ebből nem is lehet más a végen, csak középszerűség.

Ez itt a lényeg. A gyerekek semmivel nem lettek butábbak, ezzel szemben a tanári kar tudásszintje - miközben fejlődnie kellett volna-még stagnálni sem volt képes. Az anyagi és a társadalmi megbecsülés hiánya, a túlképzés, számtalan egyéb dolog vezetett el odáig, hogy 10 matematika tanárból legfeljebb 2 képes olyan módon oktatni, hogy a gyerekek meg is értsék.
Egyik kedvenc példám a 80-as évek végéről: Tanárképző főiskola, főiskolai napok, vetélkedő. Tréfás persze, piszkosul. Van benne egy kis matek is, az ötödikes vagy hatodikos - már nem emlékszem-tankönyvből vett kérdésekre csak a mi csapatunk tudott hibátlanul válaszolni, ahol vendégművészként ott ketten a műszaki egyetemről. Egyrészt soha nem értem meg, miért kellene általános iskolában ilyen anyagot tanulni, másrészt maguk a leendő oktatók sem képesek megoldani a feladatot. De tanítják, azaz ledarálják, mert benne van a tanrendben, de minek. És kinek.

Ez mára már sehol nincs így, az USA-ban is erős kínálati piac van ezen a téren. Vagyis nem a felsőoktatási helyek puszta száma határozza meg annak teljesítményét, hanem a valódi verseny az egyetemek közt (ami aztán pontosan megadja ez egyes diplomák értékét) és a piacról élés kényszere (támogatások és főként kutatási együttműködések vállalatokkal).

Ez másként fogalmazva azt jelenti, hogy a termelés (mivel az a GDP kb. 1/3-a) hordozza a teljes fejlődés kb. 3%-ot.
Ez továbbá annyit jelent, hogy a szolgáltatás (a GDP torta kb. 2/3-a) meg stagnál.

na igen. a közoktatás egyik fő problémája, hogy a tanár nem arra tanítja meg a gyereket, amire kellene, mert a tanár sincs azzal tisztában, hogy ezt hogy tegye. ugyanis őt sem erre tanítják meg egyetemen.

Nem túl jó:

Előzetes adatok az ipari termelés változásáról
2007. március
Előzetes adatok alapján az ipari termelés az előző év azonos időszakához viszonyítva 2007 márciusában 4,2%-kal, míg munkanaphatástól megtisztítva 6,7%-kal nőtt. A termelés volumene az év első három hónapjában 8,8%-kal magasabb volt, mint az előző év azonos időszakában. Az előző hónaphoz képest a szezonálisan és munkanap-tényezővel is kiigazított ipari termelési index márciusban 0,6%-kal csökkent.

Ha valaki az életéből 4-6 évet arra fordított, hogy olyan ismereteket és készségeket sajátítson el relatíve magas szinten, amire alapképzettsége és adottságai eleve nem teszik alkalmassá, viszont sikeresen megtanulta azt, hogyan lehet részben az adófizetők pénzén átbulizni pár évet, valamint megmutatta az igazán tehetségeseknek, hogy ők hiába is küzdenek, a mocsár visszahúz, totálisan elvesztette a versenyszellemet, sorolhatnám, az vagy megfelelő kapcsolati tőkével rendelkezik vagy elég szerencsés ahhoz, hogy a későbbiekben sikeres életutat fusson be, vagy egész életében egy társadalmi átverés megtévesztett áldozataként keresgéli a helyét. Viszont kiválóan alkalmas arra, hogy különböző politikai erők sérelmi politikáját támogatva a rendszert szidja kudarcaiért, ami lényegesen egyszerűbb mint felismerni saját korlátit. És arra is kiválóan alkalmas lesz, hogy a nála tehetségesebbek útjába feküdjön egész életében, megnehezítve az ő dolgukat is.
Természetesen nem is kevesen akadnak olyanok, akik kapcsolati tőkéjükre a felsőoktatásban töltött évek alatt tesznek szert, vannak sokan olyanok, akik azt a pár évet kizárólag bulinak fogják fel, és vannak olyanok is, akik más módon profitálnak a képzésből. Viszont számosan vannak, akik egész egyszerűen alkalmatlanok a felsőoktatásban való részvételre, de minket ez a legkevésbé sem érdekel, benyomjuk őket, felvesszük őket, finanszírozzuk őket, ezzel totálisan kineveljük belőlük azt a versenyszellemet, amit inkább beléjük kellene nevelni.
ült a Mészöly tanszéken különböző órák helyett, tehát eszemben sincs poroszos szigort, katalógus rendszert miegyebeket követelni, csak rossz nézni, ahogy szarból próbálunk várat építeni, ezzel viszont elrontjuk az alacsonyabb képzettségűek versenyét is, az ő krémjükből komoly áldozattal a felsőfokú képzettségűek alját megteremtve. Kinek jó ez?

Ha az államháztartás deficitje a tavalyi 9,3%-rol az idén 6,8%-ra csökken, akkor az valóban csökkent. Ennek ellenére az államadósság összértéke a GDP %- ban, mondjuk 66%-rol 68%-ra emelkedett. Ennek az, az oka, hogy a gazdaság fejlődése meg közben le lassult (a torta nem lett annyival nagyobb, mint amivel az adósság növekedett).
Az államháztartás deficitje a következő 2-3 évben biztosan fog meg növekedni és valószínűleg 71-72%-nal tetőzik.
Ha a gazdaság 2009 után jobban fejlődik (az meg nagyon is kérdése, hogy mitől is fog megindulni), az infláció is lecsökken, az eves háztartási deficit is 3-4% körül lesz, akkor az adósság mértéke a GDP-hez hasonlítva is elkezd csökkenni.

Magyarorszag az ev elsö negy honapjaban csak ugy tudott letezni, hogy havonta egy milliard $ kölcsönt az allam szelnek eresztett.

Egy kapcsolódó megjegyzés:
Régen rossz, ha érettségin SZÖVEGÉRTÉSI feladatokat (is) adnak. Ezt ma fél füllel elkaptam a hírekben (magyar nyelv és irodalom érettségi).

1. Az írás-olvasáson 8 év alatt túl kell lenni! Ez nem technikai fejlettség kérdése. 150, de még 25 éve is ment a dolog. Az értelmesebb (vagy szerencsésebb családi hátterű) palántáknál 4 év alatt.

Aki 8 év alatt nem ,az megy a levesbe! Szakmunkásképzőből is csak a szarabbikba. (Ne szereljen high- tech- et, ne programozzon CNC- t, mert úgysem tud egy használati útmutatót sem értelmezni - angolul meg még úgy se)

2. Ha ezt az érettségi adja ma, akkor a felsőoktatás egy pazarlás, mert kvázi középfokú végzettséget ad. És a dolgozó 18 éves kor helyett 21-25 (27...!) évesen kezd tapasztalatokat szerezni (tehát értékké válni).


És ez van olyan szar ügy, mint a mindenféle makro adatok a deficitekről.


A központi költségvetés bevételei 2006-ban:
- 17.1% SzJA
- 27.9% Áfa (ennek úgy gondolom legalább a felét a 3.9 millió munkavállaló fizetheti be)
- 12.9% fogyasztási és jövedéki adó (ennek is legalább a fele is jöhet a munkavállalók fogyasztásából, még több is, mert a gyerekek nem autóznak, dohányoznak és alkoholizálnak)
- 1.7% illetékbefizetések (legalább a fele, legalább - a gyerekek nem vesznek lakást és autót)
- 15% költségvetési szervek és fej. kez. előirányzatok saját bevételei (ez nagyon változatos, van benne tandíj meg különféle szolgáltatások díja, vagyongazdálkodásból származó bevétel.... megbecsülhetetlen)
- 15.2% gazdálkodó szervezetek befizetései (ez azért szorosan kapcsolódik a munkavállalók által teremtett értékhez)
És még van tíz százalék resztli.

Szerintem értelmetlen dolog szociális transzferekről beszélni a gyerekvállalás körül, amíg a gyerekvállalásra adott állami segítség 20%-a annak amit egy nyugdíjasra költ. Egy gyerekvállaló családnak automatikusan fizetnie kell az adókon keresztül a többi nyugdíjast is, és őket először, utána jöhetnek a gyerekei.
Én nem mondom, hogy nem lehet baloldali módon egyensúlyt teremteni a reprodukcióban, de ahhoz a két eltartott réteg, a nyugdíjasok, és a gyerekek juttatásait ki kell egyensúlyozni. Ez azt jelenti, hogy még magasabb adókat kell szedni, és a családi pótlékot meg a nyugdíjat alanyi jogon kell adni, ami alapból egyforma nagynak is kéne lennie.
Ugye hogy ez mennyire elképzelhetetlen? Meg milyen módon hatna az amúgy is gyatra munkavállalási és adófizetési hajlandóságra?

No igen, újra meg újra csak a szokásos felismerés... :)
De a konkrét esetekben azért érdekes rájönni, hogy miért nem jó, amit teszünk, meg általában hogy működik az, az adott terület! Ebben a leggyengébb a magyar közigazgatás - nem ismerik a folyamatok mozgatórugói, nem fogalmazzák meg a célokat, nem fogalmaznak meg beavatkozási opciókat, nem gondolkodnak érdemben és szisztematikusan az akciók várható hatásairól.,... Csak úgy vakon repülünk...
Mondjuk meg is látszik az eredménye. Az ország de facto csődbe került, hiszen az állam már nem tudja eddigi szerződéses vagy egyoldalúan vállalt kötelezettségeit teljesíteni. Ezért kell megszorítani, leépíteni, visszamondani, meg az áfa-visszatérítéseket a kincstárban fialtatni

a jövedelem egyre kisebb hányada fordítható gyereknevelésre, és emiatt is csökken a gyereket vállalók száma.
A második tényező viszont jellemzően kulturális, és csak kisebb részben anyagi kérdés. Anyagi is, mert az egykeresős családmodellt el lehetetlenítik a nagyon magas, és progresszív adók, hiába akarják azt más eszközökkel erőltetni.
A kulturális tényező központi elem mégiscsak a gyerekszülés társadalmi státusza, megbecsülése. Amíg ez nem változik, addig nagyon nagy áttörésekre nem kell számítani a reprodukció helyreállításában. Erre kellene kitalálni valamilyen hatásos, valóban a gyökér okra ható megoldást kieszelni. Mert amiket én leírok, alapvetően az is csak tüneti kezelés.
Egyébként az abortusz szigorúbb szabályozása egész biztos hogy tüneti kezelésként javítaná a reprodukciót, de csak átmenetileg, mert utána a nők alaposabban odafigyelnének a fogamzásgátlásra. Itt a fő kérdés az, hogy a nő akar-e gyereket, a gyerekszülésről akárhogy is vesszük ő dönt.

A gyermekvállalási hajlandóság nem elsősorban a szociális transzferek mértékétől ás arányától függ - noha ezek aktívan tudják befolyásolni - hanem elsősorban olyan társadalompolitikától, amely tervezhető jövőt, tartós biztonságot szavatol az egyéneknek, családoknak. Természetesen e, nagyon kézzelfogható és számszerűsíthető tényező mellett sok egyéb, kvázi megfoghatatlan, szimbolikus tényező is befolyással lehet a gyermek vállalásra, mint az adott kor házasodási, párkapcsolati, gyermekvállalási trendjei. Tehát egy sok tényezős üggyel állunk szemben, melynek csak egyik- igen fontos és szükséges - feltétele az erre a célra szánt szociális transzferek reálértéke, de ez önmagában kevés ahhoz, hogy a javulás álljon be a gyermekvállalási hajlandóságban.

Egyszerűen csak figyelembe kell venni azt a közismert jelenséget, hogy a fejlett világban a nők a gyermek mellett a karriert, és ezzel kapcsolatos jövedelmet és társadalmi megbecsültséget is szeretnék....
Tehát ami nekik kell:
- jó minőségű, könnyen megfizethető bölcsőde, óvoda
- minőségi napközi ellátás
- rövidebb Gyes, egyben könnyebb visszatérés a munkaerőpiacra
- a férfiak nagyobb szerepe a házimunkában, a gyereknevelésben, beleértve esetleg egy fél év Gyest is

Az Economist írja, amit mi is régóta mondunk: a gyerekvállalás szorgalmazásában nem feltétlenül a pénzbeni jövedelemtranszfer a lényeg. Németország a GDP 2.9%-át költi családtámogatásra, az EU átlaga felett, mégis rosszabbak a mutatói. Mert nem óvodára, iskolai napközire költ, nem is a Gyes szülők közötti megosztására, hanem csak a jövedelempótló támogatásokra.
Meg persze nem is a "tisztességes katolikus" kulturális háttér.... A gyerekvállalási mutatók a katolikus Olaszországban, Spanyolországban, Lengyelországban a legrosszabbak közé tartoznak Európában. A szekularizáltabb Franciaországban, Svédországban, Hollandiában sokkal jobbak az adatok.

Ha anyagi okokról lenne szó, akkor elvileg a reáljövedelmek növekedésével együtt nőne a gyermek születések száma. Azonban ez sem nálunk, sem a világ számtalan országában nem így van.
Azt gondolom, hogy elsősorban a társadalmi és gazdasági stabilitás hatna jótékonyan a gyermekvállalások számára is, de sajnos nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy egy hozzánk hasonlóan rosszul működő társadalomban radikális változtatások nélkül tegyünk rendet. A magyar társadalom többsége azonban nagyon rosszul tűr mindenféle változást, tehát stabilitásról még hosszú évekig nem beszélhetünk. Az viszont fontos lenne, hogy a bizonytalanságot ne húzzuk el, ezért a legfontosabb lépéseket egyszerre kellene megtenni, sokkterápiára volna szükség. Ennek része lehetne egy- egyszeri nyugdíjcsökkentés is vagy a nyugdíjak reálértékének befagyasztása, azonban ezt a politikai kockázatot senki nem fogja felvállalni, legfeljebb csődhelyzet esetén.
Abban az országban, ahol minden olyan lépést, ami a közösségi költségeket csökkentené, megtámadnak, fizikai képtelenség a te elképzelésedet végigvinni. Azokon a pontokon érdemes beavatkozni a rendszerbe, amiken van reális lehetőség -a szó mindenféle értelmében- változtatni. A nyugdíjrendszer is ide tartozik, de egyelőre a korhatás betartatása és az álrokkantak kiszűrése is elég lenne.
Még egy apróság: Ma a nyugdíjakat a munkavállalók és a munkáltatók együttesen fizetik. Amennyiben ezt kizárólag a munkavállalók tennék meg saját jövedelmükből, az óhatatlanul együtt járna a terheik növekedésével.