Oroszország múltja és jövője

2006. 12. 22 11: 58: 28



Minden, ami Oroszországgal kapcsolatos. Kávéházi stratégiai elemzések, amatőr történelmi tanulmányok, piaci gazdasági elemzések, személyes és személytelen élmények, zapadnyikok és szlavofilek. Posztszovjet térség, közel külföld, lágy altest, ablak Európára, és a többi.




Hány film készül Amerikában az orosz frontról? Hány Normandiáról?

Kínában (ahol az áldozatok többsége élt) jelenleg is ugyanaz a rendszer van, érthetően nem akarja saját legitimitásának alapját bolygatni ilyen filmekkel.

A mostani orosz rendszer se kedvez az ilyen filmeknek, meg egyébként se hallunk semmit az orosz filmipar alkotásairól. (Pedig nagyon jó filmeket is készítenek, nemrég egy Hadtörténeti Délutánon vetítettek részleteket egy első csecsen háborút, annak is az elejét, 1994 szilveszterét- 1995 januárját feldolgozó filmből.)



Szerinted én és még sokan mások mit csinálnak!
Ui. Nem állítottam, hogy nincsenek ilyen hangok, azt sem, hogy egyáltalán nem voltak áldozatok, csak azt, hogy arányaiban kevesen képviselik ezt a hangot, nincs tömegbefolyásuk, márpedig ha emberek tömegei érintettek (vesztesei az elkövetett bűnöknek), akkor meghallják a kiáltást és csatlakoznak hozzá, így lesz néhány hangból hangorkán. Ezért mérem a közvélekedés hangereje által az igazságot. Nem tudom elképzelni, hogy 100 millió áldozat túlélője, rokona, ismerőse együttesen nem fejt ki megközelítőleg olyan hangerőt, mint 6 millióé. Nyilvánvaló, hogy a bűnök úgy aránylanak egymáshoz, ahogy az ellene való tiltakozás hangereje is egymáshoz a két esetben.








Nem tudom elképzelni Ez a képzeleted hibája. Ezt nevezik a "hitetlenségi ellenérvnek", antievolucionisták, pl. Jehova Tanúi szokták leggyakrabban hangoztatni: "nem tudom elképzelni, hogy ez 'magától' végbement volna", "nagyobb erőfeszítés kell ahhoz, hogy ezt higgyük el, mint hogy a teremtéstörténetet", "nem tudom elhinni...", "ez nem hihető..." stb.






A fasizmussal totális háborút vívtak, miközben csak a nyugati hatalmak vesztettek egymillió katonát, a kommunizmussal meg csak az amerikaiak vívtak korlátozott helyi háborúkat.

Az sem véletlen, hogy pont Amerikában a legkevésbé elfogadható a kommunizmus, ők ugyanis háborúztak ellene. (Viszont a hagyományok miatt ott a nácizmust is lehet képviselni nyíltan, csak nem szavazzák be a képviselőházba vagy a szenátusba.)

A rokonok hangossága meg bocsáss meg, de sületlenség: a nácizmusnak több nem zsidó áldozata volt, mint zsidó, mi mégis a zsidó áldozatokról hallunk. Ennek sokféle oka van, de ezek az okok nagyon hasonlóak ahhoz, amiért a kommunizmus áldozatainak hangját is kevésbé halljuk.

Hány filmet láttál a nácizmus kétmillió lengyel áldozatáról? Hány filmet láttál a sokmillió orosz halottról? (Most a kimondott orosz propagandafilmeket ne számoljuk, amik Nyugatra sose jutottak el, és nálunk se nézi őket senki 1989 óta.)

A témával foglalkozó történészektől kell tájékozódni, és nem a médiából vagy a közfelfogásból, ha meg akarod saccolni egy rendszer (vagy katasztrófa, vagy akármi) áldozatainak számát. Például fordulj Anti- Baathistához bizalommal, ő a különböző kommunista rendszerek kutatásával foglalkozik!






Nincs mit letagadni. Ha létezne a százmillió áldozat, akkor a túlélők, rokonaiknak, ismerőseiknek nem kis része a rendszert váltó országokban élne. Azaz semmilyen akadálya nincs annak, hogy hangosak legyenek, hangjukkal tegyenek - már csak kegyeleti okokból is - a bűnös ideológia ellehetetlenítése, a múlt akármilyen kismértékű lehetséges megismétlődése ellen. Lásd: a szélső jobboldali ideológiák tömeges elutasítottsága. A jobboldal szélsőjobbal történő választási összemosásának a hatékonysága, míg a baloldal szélsőballal, kommunista múlttal való összemosásának eredménytelensége. A kétségtelenül létező szabadság ellenére a kérdés nincs napirenden a rendszerváltó országok közvéleményében sem, s ne menjünk messzire, ha ilyen bűnökről komolyan lehetne beszélni, akkor itthon is lenne annyi érintettje (túlélő, rokonok, ismerősök együttesen) a rémtetteknek, hogy pld. Horn Gyulát soha nem választották volna meg miniszterelnöknek, sőt a hozzáhasonlók kiszorulnának a politikai közéletből. Nem jogi tiltásról beszélek, hanem az emberek tömegéről, akik a múlt bűnei miatt nyilván nem szavaznának senkire, akiről gyanítják (bizonyítani sem kell, ha nem büntetőeljárásról van szó, csak x- elésről), hogy érintett lehet benne. A választók tömegei nem így viselkednek, következésképpen nyilvánvaló annak kétségessége, hogy a leírt bűnök valóban megtörténtek.

Én nem tagadok le semmit, csak következtetek a mindennapok eseményeiből, folyamataiból. Ezek a folyamatok viszont nem teszik hihetővé az áldozatokról szóló állításokat.






Ok elkülöníthetők, tehát esetünkben feltehetőleg lehet beszelni genocídiumról. (Hangsúlyozom, az egész definíció kérdése.)A bolsevikok viszont ellenük esetleg genocídiumot követtek el, holokausztot semmiképpen. A bolsevik vezetők zöme "osztályellenség" származású volt, azaz "burzsoá értelmiségi", vagy éppen nemesi, vagy arisztokrata. Dzerzsinszkij is lecsúszott nemesi (sőt felig lengyel grófi) család sarja, Kolontaj asszony egyenest az orosz arisztokráciából származott, sőt azt hiszem Lenin apjának is volt nemessége. Mindenesetre ez elég közel áll a holokauszthoz, hisz nagyon sokat megöltek, es a politikai kivételeket leszámítva nagyon sokat, talán mindenkit meg akartak ölni.



nem egy rendszer áldozata az, aki egy adott kor történelmi viharainak az áldozata.

De a történelmi viharokat az adott rendszer okozta.

Az más kérdés, hogy pl. Kínában meg így is jobb lett, mivel előtte meg a másik rendszer más viharokat okozott (pontosabban nem tudott megakadályozni) azzal, hogy nem teremtett erős központi hatalmat, és így permanens polgárháború dúlt. Evvel kell összevetni a 70 millió áldozatot, aki persze olyan értelemben fölösleges volt, hogy túlnyomórészt kizárólag Mao hülyesége miatt kellett meghalniuk.






Bauer definíciójának van szvsz a legtöbb értelme.

Eszerint genocidium a tömeggyilkosság egy speciális válfaja: egy vallási vagy etnikai- származási csoport elpusztítására irányuló politika szelektív, tömeggyilkosság a gazdasági létalap és életkörülmények ellehetetlenítése, az oktatási, vallási, politikai, kulturális, gazdasági intézmények megszüntetése, tömeges deportálások, stb. révén. Ez alapján pl. genocidium érte a csecseneket, vagy a krimi tatárokat a negyvenes években, vagy a nemetek részéről pl. a lengyeleket a második világháborúban.

A holokauszt ellenben a genocidium speciális válfaja, ahol a vallási vagy etnikai- származási csoport megszüntetését a csoport minden tagjának megölése útján kívánja elérni. Ez alapján a zsidó holokauszt mindenkeppen holokauszt volt, valószínűleg az örmény holokauszt is, ellenben a kommunisták holokausztot nem csináltak sehol.

Ez egyébként semmiben sem csökkenti az erkölcsi felelősségét, a holokauszt és a "szimpla" genocidium megkülönböztetése kb. a sorozatgyilkosság és a bérgyilkosság technikai megkülönböztetése, hasonlít, azaz a bűn nem kisebb egyik esetben sem, de technikailag mégis másról van szó.







Pedig szerintem is csak arról van szó, hogy kevésbe halljuk őket.

Ennek legalább hét oka lehet (vagy legalábbis ennyit tudtam most hirtelen összeszedni):

a) A rezsim áldozatainak nem csekély része a hívek (és korábbi elkövetők!) köréből került ki. (pl. a Nagy Terror egymillió áldozatának zöme kommunista volt, Jagoda, Jezsov, Berija szovjet, Rajk, Nagy Imre magyar kommunista belügyminisztereket a kommunista kormány végezte ki később, Kadart - szinten Rákosi volt belügyminisztere - börtönbe zártak, majd ő lett ismert módon a rendszer vezetője), akik aztán az ötvenes évektől (kb. 1953-58-tol) újra kooptálva lettek a rendszerbe, ezzel korrumpálva is lettek. Ez nem csak a felső vezetőket érintette pl. a SZU-ban, hanem rengeteg egyszerű parttagot is!

b) A másik dolog, hogy a rezsim nagyon sokáig fennállt, így azokat az áldozatait is idővel kooptálta, akikhez eredetileg semmi köze nem volt. Pl. a csecsenek közül rengetegen meghaltak a negyvenes években (és korábban), de aztán pl. Dudajev vagy Maszhadov mar a szovjet hadsereg tisztjei voltak...

c) Keveredés is volt a társadalomban a tettesek és áldozatok között... Gyurcsany apja áldozat horthysta, felesége kommunista családból származott, hogy csak egy példát mondjak. Ilyesmik a SZU-ban is lejátszódtak, pl. mar Sztalinnak volt Nyikolaj Nyikolajevics nevű tábornoka. (Igen, nagyhercegi származású...)

Gondolom valami ilyesmi játszódhatott le Kínában is. Ez a két dolog együttvéve oda vezetett, hogy az egykori áldozatok leszármazottai elég nagy százalékban egyúttal a tettesek leszármazottai is a volt Szovjetunióban vagy Kínában, szemben a nácizmussal, ahol valaki vagy zsidó volt, vagy naci. (Volt ott is egy- két példa ilyesmire, pl. Generalfeldmarschall Milch, vagy Magda Goebbels nevelőapja (ver szerinti apja?), de abszolút nem jellemző.)

d) A tettesek és áldozatok az esetek igen nagy részében azonos néphez tartoztak, szemben a zsidó holokauszttal, ahol az áldozatok zome keleti (jiddis, orosz vagy belorusz anyanyelvu) zsido, a tettesek zome ellenben nemet, litván, ukran volt. (Illetve Romaniaban romanok, a magyarorszagi es helyzet a zsidok asszimilaltsaga es egyeb okok miatt kicsit bonyolultabb, illetve az onmagukban kisszamu nemet zsidok is asszimilaltak voltak.) Ez megint csak az aldozatok es tettesek osszemosasahoz vezet, hiszen hat sokan hiszik azt, hogy ok is szemek voltak a lancban (es egy kicsit igazuk is van), mig a zsidok es nacik kozott sokkal egyertelmubben meg lehet vonni a hatart. (A kapoknak meg minden meg van bocsatva ott is...)

e) Az aldozatok jelentos resze ehinsegek aldozata lett. Ugyan az ehinsegeknek alapvetoen politikai-gazdasagpolitikai okai voltak (padlaslesopres), de az megsem eredmenyez olyan tipusu gyuloletet/emlekezest, mint amikor valakit szo szerint agyonlonek/elgazositanak/mas modon megolnek.

f) Az aldozatok leszarmozattai, rokonai tavoli, elmaradott orszagokban elnek, mint Kinaban, Oroszorszagban, stb. Felmerult, hogy Spielberg miert nem forgat errol filmet... hat Spielberg rokonilag erintett a zsido holokausztban, de nem erintett a Gulagban. Egyszeruen ez a dolog a vilag gazdagabbik felen tortent.

g) A nacizmus kicsit pikansabb is. A vilag egyik legcivilizaltabb nemzete, a vilag legcivilizaltabb kontinensenek kozepen kiirtja a vilag masik legcivilizaltabb nepet... vagy valami ilyesmi. Az oroszokat, kinaiakat, kambodzsaiakat, stb. meg mindenki vadembereknek tartja, de legalabbis a teve- es mozinezok nem nagyon tudnak azonosulni veluk.









Tizenöt éve szűnt meg a Szovjetunió
www.tatta.fw.hu, 2006. december 21., csütörtök 10:06


Tizenöt éve, 1991. december 21-én szűnt meg a Szovjetunió, ekkor alakult meg a Független Államok Közössége. Négy nappal később lemondott az utolsó szovjet elnök, Mihail Gorbacsov és december 26-án a szovjet közösségi parlament felsőháza, a köztársasági tanács hivatalosan is kimondta a Szovjetunió megszűnését és feloszlatta önmagát.






- Nem ment olyan simán az akkori szuperhatalom megszűnése...
- Tulajdonképpen az augusztusi puccs pecsételte meg a Szovjetunió sorsát – December 21. csak egy dátum a sok közül, amely a véghez közelített. A vég egyébként napra pontosan 69 évvel a Szovjetunió megalakulása után, 1991. december 30-án történt, amikor levonták a szovjet zászlót a Kremlről. Fontos dátum december 8., amikor a három Szláv Köztársaság, Oroszország, Ukrajna és Belorusz vezetői aláírtak egy megállapodást a Független Államok Közösségéről. December 21-én tulajdonképpen az történt, hogy az összes többi - a balti köztársaságok és Grúzia kivételével - csatlakozott a FÁK- hoz, a Független Államok Közösségéhez. Igazából nem lehet tudni, hogy melyik a fontos dátum. A Szovjetunió felbomlása egy hosszú folyamat volt. Ami viszont érdekes, hogy végül is maga a szétesés – bár kísérték és meg is előzték különböző háborús cselekmények – végül is békés volt.
- A Szovjetunió területe 22 millió négyzetkilométer volt, majdnem 300 millióan lakták és hatalmas természeti kincsei voltak, meg persze vannak: olaj, földgáz, ásványi kincsek, nem szólva a hadiiparról, egyáltalán az iparról. Az eltelt 15-16 év alatt sokan sokféleképpen elemezték az okokat, amelyek a felbomláshoz vezettek: belső ellentétek, romló gazdasági helyzet, a fegyverkezési verseny elvesztése. Hogyan látják most az elemzők, mi vezetett a megszűnéshez?
- A belső ellentétek, romló gazdasági helyzet, a fegyverkezési verseny elvesztése voltak a mélyben meghúzódó tényezők. Az, hogy konkrétan mi történt, arról máig vita van. A politikusok színfalak mögött állapodtak meg, ebben döntő szerepet játszott Jelcin, aki akkor az Orosz Föderáció elnöke volt. Az egyetlen, aki oroszlánként küzdött azért, hogy ha nem is a régi formában, de valamilyen föderáció mégiscsak fennmaradjon, egy megreformált tagjainak maximális önállóságot nyújtó birodalom, az Gorbacsov volt, de ő már béna kacsának számított az augusztusi puccskísérlet óta. És azt is látni kell, hogy őt, ellentétben például Jelcinnel és a többi tagköztársasági elnökkel, nem közvetlenül választották, más volt a legitimációja. És igazából a vezetésben már nem akarta senki ezt a Szovjetuniót.
- A Szovjetunió felbomlása után létrejött egy olyan új kapitalista réteg, amelynek tagjai most birtokolják az ipart, a föld kincseit, mesés gazdagságukról legendák keringenek. Kialakult egy meglehetősen átláthatatlan helyzet a mindennapi polgárok szemszögéből. Mi merre fejlődik mostanában Oroszországban és a volt szovjet, köztársaságokban?
- A szovjet gazdagság nagyon jelentős része, az ásványkincs nagyon jelentős része az Orosz Köztársaság területén volt. Van egy olyan megfontolás, hogy Jelcin gondolkodásában az játszott szerepet, hogy az orosz ásványkincsek, az orosz olaj, gáz, fémek arra elegendőek, hogy 150 millió embert eltartsanak, de ha a másik 150 milliónak is adni kellene belőle, akkor már nem. Tehát menjenek, boldoguljanak, ahogy tudnak a többiek. Ez egy fontos szempont volt, és ez magyarázza meg a későbbi fejlődést is. Oroszországon belül egy hatalmas gazdasági és politikai válság és visszaesés volt, a szétesés tényleg egy nagy megrázkódtatást okozott nemcsak lelkileg, hanem gazdaságilag is. Az emberek ma azt látják, hogy teljesen vadkapitalizmus alakult ki, az ásványkincsekre gyakorlatilag rátették a kezüket az oligarchák, egy hihetetlen gazdag réteg, borzasztóan meggazdagodott és nagyon sokan még a korábbi nem túl magas életszínvonalukból is igen sokat vesztettek. Ez áll Oroszországra is és még inkább áll az összes többi eleve szegényebb köztársaságra.
- Merre tartanak most a Szovjetunió utódállamai? Állandósuló feszültség Csecsenföldön évek óta, komoly nézeteltérések Grúziával, ugyanakkor a balti kisállamokból a kiegyensúlyozott gyarapodásról érkeznek hírek.
- Ami a feszültséget illeti, az a balti államokra is áll. Mert lehet, hogy gazdaságilag gyarapodnak, de Oroszországgal és az országaikban élő orosz kisebbséghez való viszonyuk is nagyon feszült. Nem szabad elfelejteni: huszonvalahány millió orosz rekedt a határokon kívül, egy részük a balti köztársaságokban. Ezek egy része például ma még nem kapta meg az állampolgárságot, főként azért nem, hogy ne legyenek túlságosan sokan állampolgár oroszok, ami igazából nem nagyon felel meg az európai normáknak. És ugyanez áll még egy csomó más országra is. Ugyanakkor rengetegen dolgoznak Oroszországban a szegényebb köztársaságokból, akiknek szintén nincsenek megfelelő jogaik. Feszültségek természetesen vannak, de ezek voltak is. A csecsen háború – furcsán fog hangzani – viszonylag helyi kis konfliktus. Más kérdés, hogy milyen hatalmas jelentősége volt az ország politikai rendszerének fejlődésére tulajdonképpen az a fajta visszarendeződés a szovjet politikai viszonyokhoz, ami Oroszországban egyértelműen érezhető, és ez a csecsen háborúhoz kötődik. Ha azt nézzük, hogy az emberek hogyan gondolkodnak a Szovjetunió széteséséről, akkor egy fantasztikus dolgot látunk: egyre nagyobb a nosztalgia a Szovjetunió iránt. Nemcsak Oroszországban – mert mondjuk ez érthető lenne, az oroszok akkor egy világbirodalomnak voltak a vezető nemzete –, hanem a több volt tagköztársaságban az egyszerű emberek visszasírják a Szovjetuniót, egyszerűen gazdasági okokból. Akkor nyugalom volt, volt valamifajta gazdasági biztonság. Erre épül aztán rá egy olyan irányzat, amelyben a politikusok kezdik úgy gondolni, hogy valamilyen formában, legalábbis részben, megint össze kellene rakni a birodalmat. De ez inkább csak vágyálom, ennek realitása nincs.






Van egy üzbég népmese Guldurszun romjairól, amelyek a nagy szovjet csatornaépítések előtt egy kiszáradt sós sivagatban áltak.

Hajdanán Gülisztánnak, rózsakernek hívták a vidéket, amely bővízű volt és egy gazdag város uralta. A város élén az öreg padisáh állt, akinek volt egy szépséges leánya. Guldurszun. Hogy, hogy nem a pusztákról vad kalmükök törtek a vidékre, feldúlták a kerteket, a várost, meg ostrom alá fogták. A lakók keményen védekeztek, ezért az ostrom elhúzódott, a készletek fogytak, a városban éhínség ütötte fel a fejét. A padisáh összehívta hű emberei tanácsát, hogy kieszeljenek valamit és arra jutottak, hogy átejtik a kalmüköket, akik szintén éheztek már, mivel a kifosztott vidéken talált élelmet felélték. Az utolsó állatot a városban, a királyi istálló egy jól tartott bikáját "véletlen" módon elszabadították a város kapujánál és úgy alakult, hogy az a kalmükök kezére jutott. Azok leölték és látták, hogy gyomra tele van válogatott búzaszemekkel. No erre a kalmükök belátták, hogy a védők megnyerték ezt a csatát és szedelődzködni kezdtek.
Volna. Hacsak nem érkezik a kalmük táborba egy szolgálóleány azzal az üzenettel, hogy maradjanak még egy napig! A padisáh leánya, Guldurszun ugyanis jobb dolga nem lévén túl sokáig szemlélgette a falakról a délceg kalmük vezért.
No így is tettek. A padisáh meg látva, hogy a kalmükök nem vonulnak el feladta a várost. Azt kifosztották, a lakókat lemészárolták vagy rabszíjra fűzték és a vöröslő égalja alatt a kalmük vezér elé vezették Guldurszunt.
Ám neki sem volt szerencséje. Így szólt a vezér: -Ha hazája ellensége iránti szenvedélyében képes volt elárulni atyját s népét, mit követ majd el ellenem, ha valaki más gyújtja lángra szenvedélyét? Kötözzétek a lovak farkához, hogy többé senkit se árulhasson el!
Így is lett. Átkozott vére meg sivataggá változtatta a tájat, amit csak a szovjet nép áldozatos természetátalakító munkája tudott újra termőre fordítani.

Na, ez volt a mese mára.







Nem vall józan gondolkodásra, hogy elárulta a bajtársait. Legfeljebb utólag kiderült, hogy Hitler tényleg akkora szörnyeteg (ráadásul olyan sikertelen szörnyeteg) volt, hogy hat év alatt Németországot romhalmazzá változtatta, és megolt sokmillió embert. Ez azonban csak ráhibázás. Az árulások mögött szerintem amúgy se kell ideológiai okokat keresni. Kalugin esete jó példa: előbb lett kém, utána disszidens. Minek kellett előbb kémkednie ahhoz, hogy disszidens legyen? Szerintem azert lett disszidens, mert így a Gorbacsov-fele glasznoszty alatt kényelmetlenebb lett volna letartoztatni, gondolom Nyugaton rosszabb visszhangot valtott volna ki (akkor meg mar a SZU nyugatnemet hitelekbol elt)...






A kerdes nem az, hogy rossz-e a naci vagy kommunista rendszer, hanem hogy annyira rossz-e, hogy az ember elarulja bajtarsait es a hazajat.

"A" kommunizmusrol vagy "a" nacizmusrol nincs ertelme beszelni. 1939-ben (amikor Oster mar kettos jatekot uzott) meg kozel sem lehetett sejteni, hogy Hitler nepirtasba kezd, tehat a nacizmus szo nem ugyanazt jelentette, mint amit ma jelent. Azt viszont nagyon pontosan lehetett tudni vagy legalabb sejteni (ha masbol nem, a tapasztalatbol: 1919, Versailles), hogy az ellenseg milyen sorsot szanna a nemet nepnek (Oster hazajanak) politikai rendszertol fuggetlenul, ha gyozne. Azt is lehetett tudni, hogy rengeteg nemet katona (Oster bajtarsai) pusztultak volna el, ha az altala szolgaltatott informaciok idejeben eljutnak az ellenseghez, vagy ha komolyan veszik azokat (es nem csak az Abwehr provokaciojanak gondoljak)... A naci nepirtas, sot tkp. meg a vilaghaboru is a Holdban volt akkor, Hitler legkozvetlenebb kornyezete (sot feltehetoen maga Hitler) sem tudta, hogy mi lesz az egeszbol.

Ugyhogy Oster kemkedesere szerintem nincs mentseg. Senki nem kenyszeritette ra, hogy az Abwehrnel dolgozzon, vagy hogy feleskudjon Hitlerre, de ha mar megtette, a minimum, hogy nem kezd el hazat arulni. (Az persze mas kerdes, hogy mondjuk merenyletet vagy puccsot szervez Hitler ellen: az elvileg rendben van, hiszen az belso, nemet ugy lett volna.)

1943-ban vagy 44-ben (vagy akar mar 1941-ben), amikor mar lehetett latni a naci rezsim jelleget, esetleg mas a helyzet, bar persze a kemkedes eredmenye akkor is ismeretlen lett volna szamara: hiszen a kemkedese eredmenyekeppen hazaja meg rosszabb helyzetbe is kerulhet (pl. az informacioi alapjan az oroszok a Rajnaig nyomulnak, meg a nyugati partraszallas elott...), marpedig egy katona dolga a hazaja, es nem valami elvont elvek szolgalata. Right or wrong, my country.

Ami Kalugint illeti, az o esete meg egyszerubb: nem volt nepirtas, sem akkor, sem kesobb, nem volt vilaghaboru, sem akkor, sem kesobb, nem voltak embermilliok, akiket o megmentett volna. Az altala szolgaltatott informaciok hazaja gyengulesehez vezettek, vezethettek legfeljebb, az ipari kemkedes megnehezedesen, a targyalasokon rosszabb helyzetbe kerulesen, stb. keresztul, illetve esetleg atomhaboru eseten hazaja polgarainak nagyobb hanyada pusztult volna el mondjuk egy meg nem szerzett informacio miatt (vagy egy ellenseg altal megszerzett informacio miatt).






A nácizmusról már eldőlt, hogy emberiség-ellenes galád renszer. A kommunizmusról még nem. Jelenleg a világ nagy részén működhetnek legálisan kommunista pártok, a Mein Kampf-fal ellentétben sem Lenin összes művei, sem Marx, Engels írásai nincsenek tiltó listán. Az emberek jó részének az agyában (bennem sem, pedig vállalkozóként a rendszerváltás után a napos oldalra kerültem) nem galád elítélendő rendszerként él a múlt, hanem inkább kellemes nosztalgiaként. Ennek persze egyenes következménye, hogy máig elítélően, nem pedig tisztelettel tekintünk sokan azokra, akik felléptek a kádárizmus ellen. Szóval a közel-múlt nem alkalmas erkölcsi ítélet alkotásra. Az erre tett kísérlet - tapasztalatom szerint - csak arra jó, hogy jól összevesszünk.





Putyin-párti feketék, Putyin-ellenes fehérek. Talán szakmai ártalom, hogy Garri Kaszparov így jellemzi az orosz politikai valóságot, elvégre sakkozni sem lehet hárman. Az egykori sakkvilágbajnok a tavaly bejegyzett Egyesült Polgári Front (OGF) vezetőjeként egyetlen politikai célra törekszik: egy olyan erő létrehozására, amely a 2008 márciusi elnökválasztáson legyőzheti a jelenlegi államfő által támogatott - egyelőre meg nem nevezett - jelöltet. Kaszparov-interjú moszkvai tudósítónknak, Nyilas Gergelynek.

Az orosz alkotmány értelmében az elnök nem indulhat harmadszor a posztért. Bár az 54 éves Vlagyimir Putyin többször kijelentette, hogy az alkotmány módosítása árán sem kíván hatalmon maradni, sokan nem zárják ki, hogy valahogy mégis megőrzi vezető helyét.

Kaszparov szerint ebben a szövetségben mindenkinek helyet kell kapnia, aki nem ért egyet a putyini vezetéssel. A demokratikus Oroszország megteremtéséért síkra szálló sakkfenomén a politikai játékmező szélső oldalain lévő figuráktól sem idegenkedik: legyen az a provokatívan fasisztoid szimbolikát használó, bár retorikájában újabban demokratikus Eduard Limonov vezette Nacionál-bolsevik Párt (NBP), vagy a Szovjetunió szétesését zsidó összeesküvésnek tekintő Viktor Anpilov.

- Ha már megvannak a demokratikus berendezkedés feltételei, majd vitatkozhatunk egymással, de ez a mai viszonyok között értelmetlen - győzködte kedden kétszáz fős hallgatóságát Kaszparov a moszkvai Bilingua klubban, ahol a Jobboldali Erők Szövetségének (SZPSZ) elnökével, Nyikita Belihhel vitatkozott a színpadon. Az azerbajdzsáni születésű exvilágbajnok az apróbb ütközeteknek sem látja értelmét, ezért az országos és regionális parlamenti választások bojkottját javasolja. Itt a hatalom ugyanis nem csak az eredményt dönti el előre, de a játékosok körét is meghatározza, a neki nem tetsző vagy reális ellenerőt jelentő pártok eltiltásával. - Aki ezen részt vesz, az legitimálja a hatalmat, amelynek csak a Nyugat számára mutogatható látszatdemokráciára, nem pedig valódi választásra van szüksége - véli Kaszparov. Ezért is kritizálja a Putyin-ellenes szövetségtől - és az NBP-től - idegenkedő, magát demokratikus pártként definiáló SZPSZ-t, amiért az részt vesz az ilyen választásokon. (A Jegor Gajdar közgazdászhoz kötődő párt az utóbbi időben a Kreml iránt lojálisabb hangot ütött meg, és a közelmúltban meglepetésre 16 százalékkal második helyen futott be a Perm megyei helyhatósági választáson. Az SZPSZ ezután végleg elállt a Kaszparov-féle szövetségtől.)

- 2008. az igazság pillanata - mondta szélesen gesztikulálva Kaszparov - Egyetlen posztról van szó, így a hatalom különböző csoportjai nem osztozkodhatnak úgy, mint a parlamenti mandátumokon. Ez esélyt adhat a valódi választásra, ha sikerül megfelelő erőt kovácsolnunk és egységes jelöltet indítanunk - érvelt Kaszparov. A 43 éves - 1985-ben a sakktörténelem legfiatalabbjaként világbajnoki címet szerző - sakkozó remek előadó, a hallgatóságot hamar megfogja. Célratörő, pontos, felesleges kitérők nélkül beszél, de a megfelelő helyen humoros és provokatív. Széles mosolyát ügyesen őrzi a fotósok kedvéért. (Talán sportreflex, hogy az előtte álló ásványvizes flakonból apró kortyokat tölt a poharába. Az utolsó cseppel épp a két órás vita végére végzett.) Ha kell, taktikai visszavonulásra is képes, például amikor a Putyint hatalomba segítő elődről van szó, aki mellett Kaszparov tíz éve még kiállt.

- Borisz Jelcin támogatása olyan történelmi hiba volt, amelybe sokan beleestünk. Akkor úgy tűnt, a demokráciát kihívója, Gennagyij Zjuganov veszélyezteti - ismeri el Kaszparov, aki ma már a Zjuganov vezette Orosz Kommunista Párt (KPRF) tagjait is potenciális szövetségesnek tekinti.

Az egykori KGB-től érkező Putyin logikus utat járt be hatalomra jutása után. Lapunk kérdésére Kaszparov - aki exkluzív sakkészleteket forgalmazó cége révén üzletembernek sem utolsó - elmondta: a hatalom történelmi kettősségtől szenved. Bizánci hagyomány és a Nyugatnak való látszólagos megfelelés igénye jellemzi. Emiatt, bár szeretné, nem tudja nélkülözni a választásokat, ezért van rá esélyt, hogy jól összefogott erővel igenis meg lehet változtatni demokratikus úton az antidemokratikus rezsimet.

A vita végén kétharmados többséggel a klub hallgatósága Kaszparovot hozta ki győztesnek.

Igaz, a klub előtt álló autók szélvédőit takaró, frissen lehullott hóra valaki nagy felkiáltó jellel Putyin nevét írta. A játszma vége még messze van.









Kalugint csak Putyin hatalomrakerülésével kiáltották ki árulónak, Jelcin alatt az ő ingyenes segitségével kezdték el reformálni a KGB-t az újonan kinevezett KGB főnök Vagyim Bakatyim alatt.




Leonyid Brezsnyev Moszkvában, a Történeti Múzeumban megnyílt a Leonyid Brezsnyev-fotókiállítás, a központi tévé egyes csatornája pedig ma indítja Brezsnyev-sorozatát. A néhai szovjet pártfőtitkár születésének 100. évfordulójára időzített kiállítást Vlagyimir Muszaeljan, Brezsnyev személyes fotósa válogatása alapján állították össze. Muszaeljan 1969-től a pártfőtitkár haláláig kísérte a politikust.
http://www.nol.hu/cikk/428534/

A kiállítás alapján Brezsnyev nem a pangás időszakának vezéralakja, hanem egy prosperáló nagyhatalomé. A nép közé könnyed természetességgel vegyülő vezető, akit sajátjuknak éreznek Vlagyivosztoktól Közép-Ázsián át Kalinyingrádig. Nem a leépülésétől anekdotikussá vált figura, hanem szinte haláláig céltudatos politikus. Brezsnyev nem illeti a testvéri országok vezetőit zavarba ejtően szenvedélyes csókkal, hanem elegánsan-fesztelenül tárgyal az amerikai elnökökkel.
Pedig a kiállítás egyedülálló is lehetne, hiszen a "birodalom utolsó fotósának" becézett Muszaeljan olyan közel lehetett Brezsnyevhez, mint egyetlen fotós sem. - Ha felébredt, kezdődött a munkanapom, ha aludni tért, véget ért - jellemzi a főtitkárhoz kötött munkarendjét a 65 éves fotográfus, aki azt mondja, kellemes élményei vannak arról az időszakról, de nosztalgiát nem érez. A fotók alapján azonban, úgy tűnik, nagyon is érez. - Ez a kedvencem - mutat a kitüntetésekkel díszített Brezsnyev egyik portréjára -, itt látszik, hogy erőskezű, kemény vezető. Halála előtt fél évvel már nem lehetett könnyű elkapni ilyen pillanatot, ezt Muszaeljan sem tagadja, bár csak rosszindulatú pletykának tartja Brezsnyev hosszan tartó leépülését. Legfeljebb a halála előtt két hónappal készített utolsó portrén - szerény, csíkos galléros melegítőben, a fotelban üldögélve - mered Brezsnyev a semmibe.
- Itt már nincs igazán köztünk - emlékszik vissza a "birodalom utolsó fotósa" az utolsó portréra, nem tagadva, hogy mindenképp olyan kiállításra törekedett, amely a legjobb oldaláról mutatja be a főtitkárt és korát. Lehet, hogy tíz éve nem lehetett volna ilyet szervezni, de nem is próbálta, mondja, miközben néhány néző gratulációját fogadja.
Így a képeken Brezsnyev otthon, úttörők között, kongreszszuson, esetleg az érdekesebb fotókon vadászaton jár, és a sikert együtt ünnepli Titóval a gazdagon terített asztalnál, oldalán egy amerikai színésztől kapott Colttal. Külföldön pedig díjakat vesz át, francia munkások ünneplik a látogatását, egy autóban ül Jimmy Carterrel, verandán Gerald Forddal, uszodában Willy Brandttal. De nemcsak a nyugati politikusok, a tőke sem idegenkedik a Szovjetuniótól: Brezsnyev Novorosszijszkban meglátogatja az első Pepsi-Cola-üzemet 1970-ben.
Nem esik szó az afganisztáni bevonulásról, van viszont makett az 1967-ben átadott, 537 méteres moszkvai Osztankino-tévétoronyról, emlékplakett a gázvezetékrendszer megépítéséről. (Ez lehetne Vlagyimir Putyin elnök által vizionált "energetikai nagyhatalom" előképe) Az üzenet: az ország prosperált, nem pangott.
Végignézve a képeket, érthetetlen, miért is bomlott fel a Szovjetunió, amelynek széthullását Putyin a XX. század katasztrófájának nevezte. Szép régi világ. Persze Muszaeljan nincs egyedül a letagadott nosztalgiával. A Levada-centr orosz közvélemény-kutató intézet múlt heti, 1500 fős felmérése alapján az orosz lakosság 61 százaléka sikeresnek tartja a "pangást", az 1964-1982 közötti Brezsnyev-érát.









van valamilyen összehasonlitó szervezeti felépitési képed amely illusztrálja a régi és a mai orosz titkosszolgálatok felépitését? Érdekes lenne látni a különbséget...

A régi KGB az ismereteim valahogy igy nézett ki:

Első Igazgatóság (külföld)
Második Igazgatóság (belföld)
Harmadik Igazgatóság (katonai elháritás - 12 osztályra lebontva)
Negyedik Igazgatóság (?)
Ötödik Igazgatóság (belső elháritás, hasonló a mi III/III)
Hatodik Igazgatóság(?)
Hetedik Igazgatóság(technikai + Alfa csoport)
Nyolcadik Igazgatóság(elektronika)
Kilencedik Igazgatóság(őrszázad)
Tizedik Igazgatóság (?)
Tizenegyedik Igazgatóság(?)
12,13,14,15
Tizenhatodik(telefon és rádió)
17? ... ?

A mairól nem tudok szinte semmit sem...






Az, hogy jól informált állami vezetés, amely ráadásul szilárdan kezében tartja a hatalmat sok mindenre képes.
Csodálom, hogy ezt annyira nehéz volt kitalálni.
Többek között Primakovtól is tartanak Nyugaton, ha kiutazik, mert nem lehet marhaságokkal etetni - 2 évig ő volt a politikai felderítés főnöke.





Csak úgy nyüzsögnek a kémek és exkémek minden magas szintű orosz állami hivatalban és a nagy állami cégek vezetésében - erősítette meg a régóta fennálló sejtést egy orosz tanulmány. A kutatók szerint a titkosszolgálat befolyása Vlagyimir Putyin elnökké választása óta szinte ellenőrizhetelenül növekszik az orosz hatalmi és üzleti elitben.

Ötből négy politikai vezető vagy magas rangú állami tisztségviselő még most is tagja vagy legalábbis valamikor tagja volt az orosz titkosszolgálatnak - a KGB-nek, majd az FSZB-nek -, állítja egy tanulmány, melyet a BBC idéz. Az eddig példa nélkül álló kutatás szerint a titkosszolgálat politikai és üzleti befolyása az utóbbi években nőtt meg jelentősen. Az érintett tisztviselők többségét Vlagyimir Putyin - aki egykor maga is KGB-ügynök, majd az FSZB vezetője volt - elnöksége alatt nevezték ki jelenlegi posztjára. Sok liberális megfigyelő szerint az ex kémek befolyása ellenőrizhetetlenül nő, és már a demokráciát fenyegeti.
A tanulmány készítője, az orosz Tudományos Akadémia Elitkutató Központjának munkatársa, Olga Kristanovszkaja megállapításai szerint a szilovikeknek - a KGB vagy utódszervezete, az FSZB egykori ügynökeinek, munkatársainak - jól megy Putyin Oroszországában. Ez a tanulmány az első, amely megerősíti azokat a sejtéseket, hogy egyre nagyobb mértékű a titkos szolgák befolyása az orosz vezetésben, de meglepő eredményekkel is szolgál.
A legfelsőbb vezetésben például - így az elnöki hivatal dolgozói körében, a kormány, illetve a parlament két házának, valamint a két leghatalmasabb orosz állami cég vezetésnek a tagjai között - ötből négy ember valaha a KGB-nek dolgozott, vagy még mindig dolgozik valamelyik utódszervezetének. A kutatás szerint ugyanakkor egyre inkább jellemző a politikai és üzleti elit összeolvadása, ráadásul utóbbiak körében ugyancsak jelen vannak titkosszolgálati múlttal rendelkező személyek - például az orosz fegyverexportot koordináló állami ügynökség feje.
Az orosz jelenség éles kontrasztban áll az egykori kommunista blokk országaira jellemző igyekezettel, hogy felderítsék, és ha lehet, felelősségre vonják az egykori elnyomó hatalom biztonsági szerveinek dolgozókat. Volt, akit perbe is fogtak emiatt, ám mindenképpen igyekeztek kizárni őket a politikából és az üzleti életből. Hiába azonban a tanulmány meglepő eredményei, az új orosz uralkodó elittel kapcsolatos aggodalmaikat eddig csak a kisebbségben lévő orosz liberálisok hangoztatták







Miért kellett meghalnia Alekszander Litvinyenko 44 éves brit állam-polgárnak? Vajon útjában állt az orosz kormánynak? Putyin elnök tagad.
Alekszandr Litvinyenko 44 éves brit állampolgár, egykori orosz alattvaló november 23-án belehalt a Londonban ellene elkövetett merényletbe. Miért kellett meghalnia? Útjában állt-e az orosz kormányzatnak? Putyin elnök tagad.



Az összes orvos, köztük a Viktor Juscsenko ukrán elnök 2004-es megmérgezése után szakvéleményre felkért neves nyugati toxikológusprofesszor kezdettől esélytelennek ítélte a londoni egyetemi klinikán életéért küzdő beteget. Halála után napok teltek el, amíg sikerült kideríteni, hogy polóniummal mérgezték meg. Azzal a sugárzó anyaggal, amelyet csak atomreaktorokban lehet előállítani. A gyanút, hogy az orosz kormámy rendelte meg a gyilkosságot, a polónium csak tovább erősítette.

QUI PRODEST?

De a kérdés már a botrány kirobbanásakor sem az volt, hogy a KGB-utód FSZB, vagyis a Szövetségi Biztonsági Szolgálat hat éve Nyugatra szökött ezredesét sikerül-e életben tartani.

A kérdés az volt - és Litvinyenko halála után is az maradt -, hogy vajon csakugyan a fejlett országok közösségében egyenrangú, sőt kiemelt szerepre igényt tartó orosz vezetés politikai céljait sztálini módszerekkel kiszolgáló KGB-utód szervezet áll-e a merénylet mögött.

Ha igen, akkor az erkölcsi aggályoktól általában nemigen gyötört nyugati demokráciák vezetői sem kerülhetik meg a kérdést: valóban a G8-ban, a WTO-ban és a szabad világ megannyi más intézményében, a konfliktusok rendezésére létrehozott grémiumokban - általában, a világ vezető hatalmai között - van-e a helye a Kreml mai urainak?

A kérdés az, hogy vajon meddig teheti meg büntetlenül a mesés energiatartalékaiban rejlő gazdaságtól és befolyástól megittasult orosz elit, hogy az "irányított" vagy "szuverén" demokráciának nevezett hatalomgyakorlás jegyében ellenfeleivel szemben a szovjet korszak leszámolásaira emlékeztető akciókra használja fel az "önjáró" - egyetlen választott testületnek sem alárendelt - titkosszolgálatokat? Mert Putyin uralomra kerülése óta egyre több jele van annak, hogy ilyen feladatokat kap az FSZB és az osztódással szaporodó többi KGB-utódszervezet (de az orosz ügyészség, az adóhivatal, a rendőrség, a bíróságok és a sajtó is). Vlagyimir Putyin köre ehhez a politikához idén március 10-én külön törvényt fogadtatott el, amely feljogosítja a Kremlt, hogy "a terrorizmusellenes harc" részeként Oroszország határain kívül is megsemmisítse a veszélyes bűnözőket.

Az elhárítás volt ezredese soha nem volt terrorista, bár kétségtelenül nem hófehér leányszobában szocializálódott.

KI VOLT ALEKSZANDR LITVINYENKO?

A voronyezsi fiatalember 26 évesen, 1988-ban került a KGB kötelékébe. 1997-ben már a legtitkosabb 7. számú részlegben a bűnszövetkezetek elleni harcot irányította. Állítása szerint az év novemberében elöljárói, Hoholkov vezérőrnagy és Kamisnyikov kapitány szóbeli utasítást adtak neki és néhány társának, hogy likvidálják a Jelcin-korszak egyik meghatározó személyiségét, a multimilliárdos Borisz Berezovszkijt, aki Putyinék elől addigra londoni emigrációba menekült.

Litvinyenkóék megtagadták a parancsot, mire a két FSZB-főtiszt nekik támadt. "Nem akartok megölni egy zsidót, aki lerabolta fél Oroszországot?!" - kiabálták. Két héttel később Litvinyenko lakásánál bomba robbant.

Az ezredes 1998. november 18-án (de miért csak egy évvel később?) társaival együtt sajtóértekezletet hívott össze Moszkvában, ahol beszámolt a történtekről. 1999 márciusában (de miért csak egy fél évvel később?) letartóztatták. Lefortovo börtönébe vitték, állítólagos túlkapások miatt. Novemberben a bíróság felmentette, de még fel sem állt a vádlottak padjáról, amikor újra letartóztatták. A tiltott fegyverviselés vádja alól 2000-ben, bűncselekmény hiányában felmentették. Még aznap újra vádat emeltek ellene. Ezt a tárgyalást Litvinyenko már nem várta meg. Illegálisan átlépte a határt, és Londonba - nyilván Borisz Berezovszkij jól védett körébe - érve, politikai menedékjogot kért a brit hatóságoktól. Meg is kapta.

FELROBBANTJÁK OROSZORSZÁGOT?

Ezután követte el Litvinyenko a legnagyobb bűnét. Egy neves orosz emigráns történésszel könyvet írt arról, miként segítette a titkosszolgálat az államfői székbe 1999 második felében Vlagyimir Putyint, az ország miniszterelnökét.

Azokban a hónapokban éjszakánként számos orosz városban lakóházak robbantak: mintegy 300, békésen alvó orosz ember esett a csecsen terroristák áldozatául. Csakhogy Rjazany városában az éber lakók még idejében elkapták a terroristákat, kezükben a trotillal. Nem csecsenek voltak, hanem az FSZB tisztjei...

A robbantások ezután - leszámítva a "valódi" csecsen terrorakciókat - abbamaradtak. De az oroszok milliói már szilárdan hitték, hogy őket csak a szétesett Jelcin helyére lépő, erős, határozott, fiatal politikus védheti meg, aki a KGB berkeiből érkezett. 2000. január 1-jén éjjel, amíg a világ az ezredforduló eufóriájában tombolt, a Kremlben minden demokratikus vacakolás mellőzésével lezajlott a hatalomátadás, amelyet később egy szovjet stílusú szavazással is megerősítettek.

Az FSZB felrobbantja Oroszországot című könyvében Litvinyenko és szerzőtársa ezt a történetet publikálta, támadhatatlan dokumentumok kíséretében. Azóta szabadságolt hullának tekintette magát. Mint látjuk, nem egészen ok nélkül.








A tizedakkora termelés meg nem igaz, az egy főre jutó GDP még current rate-en is csak kb. hatodakkora. Azonkívül a német GDP 70%-a szolgáltatás, az orosznak meg csak 57%-a. Azaz a német végtermék 70%-a soha nem versenyez az országon kívül, mivel lényegében non tradeable. És nincs semmi "ráadásul a bűnözés része", mert az orosz rendőr így vagy úgy, de fenntartja az ottani termeléshez szükséges rendet. Ez tautológia, hiszen az ottani termelés megvalósul, tehát nyilván fenn van tartva az a rend, ami szükséges...






Biztos nagyon könnyfakasztó dolgokat tudnak kiemelni az orosz lapok a grúziai beszámolóikban, magam is olvastam párat. A dolgukat végzik. Személy szerint tisztelem Oroszországot és Putyint és tartom annyira reálpolitikusnak, hogy tudja mit érhet el, és mit nem. Ha úgy érzi, nincs szövetségese a nemzetközi téren, nincs alkupozícióban, nem fog egyoldalúan lépni. A "Big Mac" felvételével gyakoratilag szentesítik Oroszország kiszorulását a Balkánról. Ott nincs tovább, már csak retorikai elem.

A grúz-orosz válság csúcsán történt Chirac (a no.1 orosz szövetséges az EU-ban)nyilatkozat Koszovó jövőbeni státuszának precedens mivoltáról, a Rigai-i NATO Csúcs, a Lahti-i nyilatkozat is azt jelzi, csökken az orosz játéktér a Kaukázusban. Egy olyan pillanatban,amikor a távolodó Fehéroroszország Kirgizisztánnal, Azerbajdzsánnal, Ukrajnával (ott még kétesélyes, nyugatra vagy keletre), Moldovával és Grúziával tárgyal energetikai együttműködésről, pont arra van szüksége Oroszországnak, hogy egy olyan játszmában vegzálja a grúzokat, ahol a lehetséges nyereség minimális...Amint a BTC vezetéket NATO katonák fogják ellenőrizni, ott is függöny.






Eddig negy haborut viseltek a gruzok az abhazok ellen, es kettot az oszetekkel szemben - mindig megvertek oket, es szegyenszemre visszakullogtak Tbiliszibe. (A haboruk Gamszahurdia, Sevarnadze idejeben zajlottak+a mostani sikertelen konfliktus a pszichopata Szaakasvilivel az elen.)


Nézzük Abháziát .

Szaakasvili a pszichopata és fasisztoid kreten ---> mert védi az akkori lakosság 83%-át kitevő grúzok, örmények és mások érdekeit ?
Nem véletlenül azt nevezhetjük így, aki 17%-ra / ennyi abház élt Abháziában / hivatkozva próbálja leválasztani a terület 100%-át ?

A "vereségről".
Kronológia:
1991
- Grúzia kikiáltja függetlenségét, az elnöki választásokat Gamszahurdia nyeri meg
- Zviad Gamszahurdia elnök javaslata: biztosítsák az alkotmányban, hogy a 17%-nyi abházok Abháziában legalább 1/3-nyi képviseletet kapjanak a törvényhozás minden szintjén. Az abházok elutasítják.

1992
- január : egy triumvirátus / Joszeliani, Kitovani, Szigua / puccsal megbuktatja az elnököt és visszahívják Eduard Sevardnadzét
- február: eltörlik a szovjet alkotmányt és visszaállítja az ország 1921-es alkotmányát, ezzel gyakorlatilag eltörlik Abházia /és más terüeletk / autonómiáját.
- március: visszatér Sevardnadze és az Ideiglenes parlament vezetője lesz
- közben Zugdidi térségében zajlik a polgárháború Gamszahurdia híveivel
- július : az abház Legfelsőbb Tanács a grúz képviselők bojkottja mellett visszaállítja az Abház Szovjet Köztársaság 1925-ös alkotmányát, amely kvázi szuverén államnak tekintette Abháziát
Megkezdődik a grúzmentesítés
- augusztus: válaszul bevonul a grúz hadsereg és néhány nap alatt elfoglalja Abháziát, egyetlen körzet - Gudauti - kivételével.
Az abház és orosz lakosság elmenekül.
Borisz Jelcin orosz elnök ígéretet tesz Sevardnadzénak, hogy békés úton Oroszország rendezi a konfliktust, így a grúz vezető megállítja a további előrenyomulást és egyoldalú tűzszünetet hirdet.
- október: az abházok jelentős mennyiségű orosz fegyverhez és páncélosjárműhöz jutnak és más kaukázusi nemzetek segítségével ellentámadást indítanak. Ott harcol Samil Baszajev csapatával is, jeleskedve Gagra ostrománál.
Többször megpróbálnak támadást indítani Szuhumi ellen, sikertelenül, a frontok megmerevednek

1993
- május: Kitovani és Joszeliani belharcok következtében kiválnak a vezetésből
- július : tűzszüneti megállapodás, amelyben Oroszország garanciát nyújt a feleknek
- augusztus : Grúzia - bízva a megállapodásban - kivonja nehéztűzérségét és csapatainak nagy részét Szuhumiból, amiben segít a Fekete-tengeri orosz flotta
- szeptember : Abházia felrúgja a tűzszünetet és támadást indít Szuhumi ellen
Oroszország nem lép közbe , pedig a megállapodás szerint kötelessége lett volna.
Szuhumit elfoglalják az abházok /Baszajev és Gelajev szintén ott vannak /, majd néhány nap múlva Abházia egész területét.


Ennyit a dicsőséges abház győzelemről, amely sosem jött volna létre, ha Oroszország betartja kötelezettségeit, továbbá nem nyújt támogatást az abházoknak.
És ezért tartják árulónak a grúzok Sevardnadzét.









Nem fogjak a foldbe dongolni. Eddig negy haborut viseltek a gruzok az abhazok ellen, es kettot az oszetekkel szemben - mindig megvertek oket, es szegyenszemre visszakullogtak Tbiliszibe. (A haboruk Gamszahurdia, Sevarnadze idejeben zajlottak+a mostani sikertelen konfliktus a pszichopata Szaakasvilivel az elen.)
Igazad van, mar nem 1995-ot. Az orosz hadsereg mar reg nem az, ami 1996 vegen kivonult Csecsenfoldrol. Sot, meg hadseregre se nagyon lesz szugseg. Most Misa Szakasvili duzzog magaban, mert amikor megprobalt bekemenyiteni, es konfliktusokat provokalt a hataron, az oroszok egyszeruen lezartak a gaz es olajvezetekeket, meg a kierkezo hatarorok lefegyvereztek es hazaig rugdostak a garazdalkodo gruz katonakat (a masik eset nem volt publikus a media elott). Gázhiányban nagyon megvaltoztatta Misa a hangvetelet, majd csendben duzzogott.

Grúziának esélye sincs egy Abhazia vagy Oszetia elleni nyílt háborúban. Valószínűleg tele lesz mindkét kis állam hadserege önkéntesekkel Valószínűleg ha ez megtörténik - én is megyek, hogy egy fasisztoid kretennel kevesebb legyen a Kaukazuson.





Nézd, egyetértek azzal, hogy az oroszokat nem szabad felvenni se a NATO-ba, se az EU- ba, viszont emiatt mindaddig, amíg mi az ő közel külföldjüket a saját befolyásunk alá kívánjuk vonni, addig az orosz demokratáknak sincs más választásuk, mint ellenségnek tekinteni a Nyugatot. Egyébként Oroszország felvétele nem vizezné jobban az EU- t, mint Törökország, Ukrajna, és Grúzia felvétele. És a dolgoknak van egy olyan lendületük, hogy Törökország EU- tagsága (és emiatt egyébként idővel az EU kiüresedése vagy felbomlása) sem tűnik elkerülhetőnek.

Egyébként az oroszoknak az is elég, ha Ukrajna és Grúzia NATO-tag és EU társult tag lesz, mivel a piacot (hadiiparuk és egyéb termékeik számára) így is elvesztik. Amellett tekintetbe véve, hogy Ukrajna és Grúzia legfontosabb kereskedelmi partnere most is Oroszország, az sem egyértelmű, hogy ezeknek az országoknak érdeke lenne tartósan szemben állni Oroszországgal, és egy bizonytalan értékű nyugati integrációért feladni a létező gazdasági kapcsolatokat.